6.rész: Kiryu Zero...

De cuki.. < 3 *.* :3 Zero

A pisztoly dörrent. A madarak az egész környékről tovaszálltak. De Yukinak semmi baja nem lett. Még egy karcolás sem. Ellenben Aido karja erősen vérzett.
-Aido-guggolt le hozzá a lány.
-Bocsásson meg, figyeltem Yuki kisasszony , nehogy baja essen.-szabatkozott Aido.
-Ugyanmár köszönöm-mosolyodott, Yuki mire Aido is.
-Mit képzelsz magadról-fordult oda, és amikor meglátta, Zerot ledermett-Te...meg?

Zero arcára ördögi mosoly költözött. -Én meg?-kérdezte gúnyosan-igaz is hallottam, Cross tól, hogy te vetted fel a telefont.

Aidoék rettenetesen megijedtek.

-Zero..te most olyan más vagy-szólalt meg kétségbe esetten Yuki.

-Mert te nem?

-Értsd meg én ugyanaz a Yuki vagyok..

-Ó hát nem te mondtad, hogy idézem "A vámpír énem teljesen fel falta a régi Yukit".

Yuki meglepődött. "Igaz is én magam mondtam, ilyet, hogy ne fájjon neki... De úgy tűnik hogy mégtöbb szenvedést zúdítottam csak rá."

-De én úgy örülök, hogy nem haltál meg.

-Én nem örülök, hogy élsz...

Yuki kétség kívűl meglepődött.

-Hogy mondhatsz ilyet-vágta rá Aido-A hercegnő keservesen sírt a halálhíred hallatán.

-Ühö-(XD másképp nem tudtam megcsinizni :DD) Zero meglepődött, lába földre gyökerezett, szemei szinte kikerekedtek.-Chh...és hátat fordítva elindult.

-Hova mész...?

-Majd felkereslek ha nem lesz veled testőrség....-nyögte oda, és elviharzott. Néhány lépés után kicsorbultak a könnyei-Én is örülök, hogy nem haltál meg Yuki-Térdre ereszkedett, de a lány már rég nem volt látó vagy halló távolságban.

***

A lány magába roskadva elmélkedett. Bűntudata volt, hisz miatta Zero oly sokat szenvedett. És ő csak a saját önző érdekét tartotta szem elött.

"Zero elvesztette a családját és küzdött, teljesen egyedül a vérszomja ellen. Magányos volt. Majd mikor mellé álltam ugyan úgy cserben hagytam. Zero...Megtudsz majd valaha is bocsájtani?"

-Yuki mi a baj?-ült oda kedvese és gyengéden arcon csókolta.

-Kaname urfi...Zero...Zero él...-nyögte ki szomorú tekintettel.

-Ennek örülnöd kéne nem?-Kérdezte kíváncsian.

-Nem...nem örülök.

Kaname kíváncsian tekingetett menyére... Majd a fejét a vállához tette és a fülébe súgta.

-Szóra sem méltó..én majd megvédelek.

Yuki ellökte magától.-Nem te ezt nem érted... annyi szenvedést okoztam neki...és még csak most gondoltam bele, most értettem meg, hogy...

"Bele gondolni sem mertem mekkora idióta, vagyok meg kell keresnem Zero-t!"

-Én most járok eggyet.-S azzal a lendülettel, az ajtó felé vette az irányt.

Lassan sétálgatott a telken. Tekintetével Zerot kereste. Majd valki hátulról megragadta a kezét.

-Én vagyok gyere velem-hallatszott Zero hangja.

Yuki nem ellenkezett a fiúval ment. Hosszú kimerítő út után,megérkeztek egy kis tisztásra.

-Yuki,-emelte meg a pisztolyát a fiú-Őszintén válaszolj-a lány bólintott, kissé megszeppenve- Terhes vagy? - Kérdezte komor tekintettel.

Yuki-t hírtelen érte a kérdés. Könnyek telepedtek, szemeire. És bólogatott - Igen az vagyok...

-Akkor tényleg nincs miért szeretnem téged.

Yuki mehógijedt a kijelentésre. -De hisz én a testvéremként tekintek rád.

-Hát épp ez az-förmedt rá Zero- Hisz én annyira szerettelek, mindent feláldoztam volna érted, az életemet adtam, volna , hogy biztonságban tudjalak. De te...te nem vetted észre mennyire szerettelek.

-De..én én észre vettem, mondta félénk hangon.

-Akkor miért hagytál magamra? Mond meg annyira magányos voltam, mindenkit elvesztettem akit szerettem, és most téged is. Nem vagyok képes így tovább élni.

A fiú térdre, zuhant. Próbált erős lenni de szomorúsága eluralkodott rajta. Kissé meg is könnyezett.

-Engem testvérnek tartasz, a testvéreddel pedig...pedig babát vártok. Ezt én nem.. nem.... -zokogott. Egyáltalán nem számított rá , hogy ez lessz. De nem tudott uralkodni magán. -Hálás, voltam , hogy segítettél, hogy véredet adtad értem. Azt hittem szeretsz üvöltötte, könnyes arcal.

Yuki szép lassan közeledett, a fiúhoz. Lassú léptekkel.

-Ugyan én Kaname urfi arája vagyok...-mondta közben szorosan átölelte- Nem tudnám elfelejteni soha amit irántad érzek...Én igenis Szeretlek Zero.

Zero szemei kikerekedtek. Ő is szorosan át ölelte Yuki-t.

-Hát tényleg a régi lennél? Yuki....

____

Jöjjenek a komik azt jön a kövi rész is ^^ Rem tetszett