5.rész: Újra találkoztunk...

Előre megjegyzem, hogy a dőlten írt szövöget, a töri elején Yuki meséli.

*Körülbelul 2 hónappal késöbb...*

Nem telt el több 2 hónapnál, mióta Shiky urfiék megmentettek, és tudatosult bennem, hogy nem tudok túllépni Zeron. Azóta elég sok minden történt velem. Kiderült azon a napon Kaname urfi hívta Shikyt és Rimát, hogy mentsék meg az életem különben félő lett volna, hogy engem mint túszt megölnek. El voltam ájulva, Kaname rátermettségén.Azóta Rimáék és Ichijoe is nállunk lakik. Mert mint kiderült túlélte a harcot. Rá nem is olyan sokra minden reggel rettenetesen rosszul voltam. Hányinger fogott el, a hasam görcsbe rándult, és a fejem rettenetesen fájt. De általában délutánra el is múlt ez a kellemetlenség. Egy két hét alatt nem kevesebbet mint fél kilót fogytam. A kedvesem egy idő után elkísért az orvoshoz, aki megállapította, hogy gyermeket várok. Nekem ott kicsordultak a könnyeim, de nagyon boldog voltam. Azóta másfél hónap telt el, és Kaname urfival úgy döntöttünk, mostmár ideje bejelenteni az igazgató úrnak, hogy áldását adhassa. Végtére is ő nevelt fel engem...

-Akkor felkészültél?

-Igen de biztos, hogy ezt telefonon kell elintézni -kérdeztem tőle.

-Ez lessz a legjobb...-mondta Kaname mosolyogva.

Én csak bólinottam és tárcsázni kezdtem az akadémia, számát.

Egy nő szólt bele a telefonba.

-Hálló Cross igazgatóval szeretnék beszélni.

-Yuki te vagy?

-Yuri?Hogy hogy te vetted fel.

-Az igazgatói irodában vagyok, de az igazgató úr nincs itt.

-Hol van fontos dolgot szeretnék mondani neki...

-Mit..majd én átadom...

Yuki elfordult a telefontól, párjára pillantott. Ő csak bólintott egyet miközben elmosolyodott. Mire Yuki is és lelkesen mesélni kezdett.

-Képzeld gyereket várok...-mondta nagyon boldogan.

***

Yuri nem szólt egy szót sem, csak lecsapta a telefont. Majd ő ki rohant, mikor össze találkozott az igazgatóval annyit mondott: Majd hívja fel Yukit fontos.

Az igazgatónak szinte kikerekedtek a szemei. Mikor vissza ért az irodába leült egy székre, majd tárcsázni kezdett.

-Haló...

-Igazgató úr?

-Yuki drágám! Yuri mondta, hogy fontos dolgot szeretnél mondani-hadart

-Igen ami azt illeti....Kaname urfitól gyereket várok-pirult el.

Az igazgatónak földbe gyökerezett a lába. A szemei kikerekedtek, nem szólt egy szót sem majd mégis:

-Ennek örülök-mondta kedves hangon.

Miután hirtelen lecsapta a kagylót...

-Hallotad ugye fiam?

-Igen, de már mondtam ne hívj a fiadnak.

-Akkor mit teszel Kiryu?

***

Alkonyodott. Már legalább fél nap telt el, mióta Yuki elmondta az igazgatónak mi történt. Yuki a teraszon gubbasztott. Azon merengve mit érezhetett az "apja".De még ilyenkor is... Mikor a lemenő napra pillantott, Zero arcát pillantotta meg benne. Kinyújtotta a kezét, hogy elérje, eközben könnyek hullotak a szeméből. De Zero nem volt ott. A lány minden vágya az volt bár ott lett volna...

***

Yuki megvacsorázott. Kiment megöntözni a virágokat a teraszon. Meglátott,mozogni valakit a lenti kőúton. Kis habozás után elindult megnézni ki van ott. A kora esti szellő bele túrt a hajába. Egészen egy kis tisztásig követte azt az alakot. De akárhogy is kereste nem találta. Majd szembe jött vele egy ismerős arc. Ezüstös tincsek és tetoválás a nyakon. Semmi kétség ez Zero volt.

Ugyanaz a véres szakadt ing volt rajta mint azon a napon mikor megölte Kuran Ridot.

-Zero hát te még élsz?

Bólintott- De te már nem sokáig...

Yukinak kikerekedtek a szemei. Nagyon meglepődött. Egy ideig némán álltak és figyelték egymást majd Zero elő rántotta a fegyverét és az úját a ravaszra tette.

-Mond tényleg terhes vagy?-szólt hozzá ridegen

-Háát...igen-nézett Yuki nagy szemekkel. Amiből percről percre egyre több könny csorbult ki.

-Akkor nincs mit tenni....- Zero meghúzta a ravaszt. A puska dörrent, a madarak elrepültek a közelből....

----

Na várom a komikat...és annál hamarabb folytatom ^^ Tudom kicsit rövid lett de nem akartam eröltetetté tenni.