4.rész: Titokzatos lovag

Kanaménak sikerült lenyugodnia. Éppen ment le a nap...lassan már nem nagyon lesznek emberek az utcákon. "Minden rendben lessz. De semmi garancia nincs rá, hogy Matsuda utána életben haggya Yukit. Mindenképp biztosra kell mennem, hogy nem ver át. Azután pedig nem tud majd érdekelni, hogy elveszítem-e az életemet vagy sem." Elmosolyodott. Aféle ördögi mosoly jelent meg az arcán.

-Az ég szerelmére-nevetett fel, mintha kezdené elveszíteni a fejét-Tiszta vérű vagyok, Yuki is az mi baj lehetne?

Kaname egy elegáns tipikus Londoni utcán sétált végig. Azon merengve, mivel érdemelte ki azt, hogy Matsuda, egy átlagos nemes vérű vámpír fellázadjon a tiszta vérű Kuranok ellen. Lassan már csak egy- egy ember sétált az utcákon. Egyre inkább közeledett a pillanat amikor újra találkozhat az el rablóval, és megmentheti Yukit. De elötte... Az úrfi belépett egy hagyományos, telefon fülkébe. Ahoz képest, hogy ez nem más mint egy kabin egy telefon készülékkel elég tágas volt.

***

Nem lehetett több este fél 10 nél, London utcái mégis üresek voltak. Kaname kifújta a lvegőt, és egy újjabb mély lélegzetet vett. Leült egy padra, és sas szemekkel figyelte, mikor jön az áruló.

Az utca lámpái felkapcsolódtak. Az utcák egész világosak lettek. Épphogy nem volt telihold. A lámpák felkapcsolódása után pár perccel meg is jelent az inas. Kaname felált, kihúzta magát és megszólította.

-Hát eljöttél?

-Természetesen-az arcán merev gúnyos vigyor jelent meg.

-Mielött nyélbe vetnénk az "üzletet" arra kérlek mond el miért is árultál el engem... A családot évszázadok óta szolgál minket.

-Azt tudod pontosan mióta?

Kaname némán állt,ezzel jelezve nem tudja és várja a választ.

Az inas kuncogni kezdett majd bele üvöltötte az éjszakába:-Mióta a családom nagy részét lemészorlát a Kuran védelmének érdekében. Azóta esküdött össze a klán, hogy kiírtja a Kuranokat egy szép napon. De egész idáig mindenki gyáva volt ehez. De most..most megtudtam mi a gyenge pontod.

-Az pedig Yuki-jelentette ki.

-Pontosan-apropó azt hallottam, még Kuran Rido legyőzéséhez is egy mihaszna E szintű segítségét kellet kérned.

-Csakhogy tudd...-Kaname hirtelen elhallgatott, ezt nem oszthatja meg vele. Vestélyes fegyver lehet ellene.

-Mit kéne tudnom?

-Felejsd el-mondta-Engedj Yukihoz-uralkodtak el rajta az érzelmei. Rettenetes hangerővel üvöltött, és megragadta a az inas gallérját

- Na na-halgattata el Kanamét. -Ugye nem akarok, hogy a te legdrágább kincsed holtan végezze.

A fiú össze szorította a fogait, Elfordult az inastól, és lassan elengedte a gallérját.

-Így jó-elindult- kövess...mellesleg eggyáltalán nem viselkedsz tiszta vérűhöz méltóan.

-Chh...

Lassan oda is értek. Egy egyszerű kertes háznak tűnt London külvárosában. De valamiben mégis különbözött. Egy hangszigetelt pincével több volt benne mint a többi házban.

A vámpírok szép lassan mentek le a hosszú lépcsőkön. Kaname lépcsőfokról, lépcsőfokra idegesebb lett. Majd leértek a pincébe. Egy roskadó félben lévő ajtó védte csupán. Kaname megtekintette a székhez kötözött Yukit. Nem volt eszméleténél. Gyorsan kapkodta a levegőt.

-Yuki-szólt oda kaname.Pattanásig feszült a handulat.

-Akkor amit megbeszéltünk Kaname.

A fiú némán bólintott.

"Csak még egy kicsit had húzzam az időt, kérlek"

Yuki lassan kezdett magához térni. Felnyitotta gyönyörű tündklő szemeit. És mikor meglátta Kanamét teljesen kikerekedett az.

-Kaname urfi-rohant volna Kaname után. De felfigyelt rá, hogy székhez van kötve.-Urfi??

-Mos tmár minden rendben lessz Yuki-mosolyodott el. És lehunyta a szemeit.

-Azt meghiszem-vágott közbe Matsuda.

-Mi folyik itt?-kérdezte Yuki kissé kétségbe esetten.

-Akkor essünk túl rajta.

-Ilyen meggondolatlan lennél?-vágott közbe Matsuda-Az nem is érdekel, hogy lehet Yukit is megölöm?

-Nem fogod, tudom...

Amint ezt a mondatot kimondta, egy huzat kicsapta az ajtót, Marsuda gyanúsan pillantott Kanaméra aki apró mosollyal az arcán megvonta a vállát.

-Ne félj, kiszabadítalak innen.

-Ki az?

-Yuki hátra pillantott. Meglátta az ezüstös fürtöket, a nyakon lévő tetoválást, és az iskolai eggyen ruhat. Nem lehetett más, csakis Zero. Kioldozta az erősen megszorított csomót, és Yuki a karjaiba ugrott.

-Zeeeroo!!!

-Mit művel kisasszony?-szolt oda hozzá Shiky

Yuki pislogott egyet és mikor újból a "lovagjára" pillantott már Shiky urfi állt ott.

"De meg voltam róla győződve, hogy Zero-t látom, akkor mégis miért? Miért láttam ott őt? Még mindíg a szívemben él...De ennyire nem tudnám túltenni magam rajta? Zero miért kellet meghalnod? Mintha azt mondtam, volna hogy várni foglak..."

-Ne haragudj Shiky urfi-fordította el a fejét Yuki.

-Ezt majd én elintézem, Rima vidd ki innen a hercegnőt.

Rima bólintott. -Kapaszkodj kérlek-És azzal a lendülettel, elmenekült Yukival együtt. Shiky ráharapott az újjára és a megszilárdult, ostor szerű vérével, csapkodta az áruló inast.

-Állj le Shiky...még meg ölöd.

Csodálkozva ugyan de leállt. Kaname felemelte azt a hitvány semmire kellőt az ingjénél fogva, és elmondta neki, hogy a kétségbe esés csak csak álca volt, hogy azt higgye nem tesz semmit....

***

-Rima kisasszony...-szólitotta meg Yuuki.

Ő csak ránézett.

-Miért van az, hogy iszom a tablettákat, de olyan erős a vérszomjam?

-Igyál belőlem....

-De Rima?Aido is pont ezt ajánlotta fel...-szomorodott el.

-Mert nekünk ez a kötelességünk...csak rajta.

Yuuki próbált ellen állni de hiába. Megragadta Rima vállát, lassan bele mélyesztette fogait, és kortyolni kezdett. Rimát pedig akármilyen nem tördöm is tud lenni, el árasztotta a jókedv és az öröm, hogy egy tiszta vérű ontja vérét.

Yuuki mindeközben csak Zerora tudott gondolni...Mert szent meggyőződése volt, hogy ő mentette meg.

----

Jöjjenek a Komik akkor jön a kövi rész is. Remélem tetszett... Bár most nem szerepelt, Zero de a fanok se csüggedjenek, mindennek eljön a maga ideje... ;)