3. rész: Elárulták a Kuran családot?

Yuki álomba szenderült. Kaname erősen a karjai közt tartotta, bár ő nem tudott aludni. A lány még nem szokta meg az éjjeli éberséget. De szeretője mindíg melette akart maradni. Hogy megvédhesse és segíthesse. Főleg most amikor Kiryu miatt is aggódik. Yuki kinyitotta a szemét. Felnézett Kanaméra és most ő kezdeményezte a csókot.
-Kaname urfi...-szólt oda Yuki-Szeretlek-bújt oda hozzá.
-Tudom...én is-húzta magához. a szájját pedig alány füléhez emelte és bele súgta-Szeretnék veled családot alapítani-mosolyodott el-Yuki kedvesem.
A lánynak egy pillanatra kikerekedtek a szemei. Le sokkolta a kérést bár semmi ellen vetése nem volt. Igazából nagyon örült és a pillanat hevében okozott izgalom hamar elmúlt. Nyugodtan válaszolta:
-Nagyon örülnék neki.
Majd kellemesen eltöltötték az egész éjjszakát....kettesben, a háló szobában. Gyertya fény melett. Az új hold be világított a szobába. És mindketten arra vágytak bárcsak ez az este örökké tartana.
***
Másnap Yuki korán felkellt. Még mindenki aludt. A nap erősen bevilágított a házba, kezdett ez szemet szúrni a lánynak úgyhogy ahol csak tudta behúzta a függönyöket. Meg akarta lepni valamivel atöbbieket. Nem csak Kanamét, Aidot, Kain urfit és Rukát is. Úgyhogy bele is kezdett a többszemélyes több fogásos vacsora elkészítésébe. Kezdte magát úgy érezni mint egy feleség. Míg a kedvese aludt ő a kedvére akart lenni és főzőcskézett. A vacsora 3 fogásból állt. Egy egyszerű elegánsan tálallt, krém levesből, előételnek. A főétel egy közepes méretű pulyka volt, a sütőben kisüttve, köretnek zöldséges rizs,és krumpli is volt. Desszertnek pedig egy egyszerű tortát. Mindet megvárta míg kihül és betette a hűtőbe. Krül belül 13:00 ra lett kész.
Valami erős érzés hirtelen bele nyilalt a fogaiba, és ellenállhatatlan vágy fogta körül, hogy vért igyon. Gyorsan a konyhába akart sietni a tablettákért, de össze esett. Rettenetes fájdalmai voltak. Már már azt fontolgatta, hogy tényleg iszik Aido véréből.

"Fáj...Fáj...rettenetes éget a torkom. Olyan érzés mintha kiszáradnék. Egyszerűen nem érem el a tablettákat. És a torkomban lévő érzés miatt kiáltani sem tudok"

Yuki a földön feküdt. És levegős segélykérő hangokat próbált kiadni. Amikor a földre zuhant magával rántotta a poharat és az összetört. Erre a zajra az épp azon az emeleten alvó Matsuba felkellt.

-Kisasszony?-szólongatta halkan,miközben végig sétált a szobákon.-Yuukkiiii?

Majd a konyha felé vette az utat. Meglátta a gyengeségtől és a vérszomjtól szenvedő lányt a földön. Démoni mosoly uralkodott el az arcán.

-Ennél jobb nem is lehetnek-mondta, leguggolt Yukihoz-köszönöm nagyon megkönnyíted a dolgom édesem-emelte fel a lány fejét a földről.

"Mit tesz velem. Meg sem tudok szólalni. Valamiért annyira félek...Kana...."

És Yuki ebben a percben elvesztette az eszméletét, ezzel az inas kezére játszva.

***

Délutánra járt Kanamé-ék épphogy csak felkeltek. Aido épp a konyhában szürcsölte a vízbe tett vérpótló tabblettát. Amikor úgy gondolta, hogy harapnia is kéne valamit és azt látta, hogy a hűtő tele van finomabbnál finomabb ételekkel.

-Kaname mester?-szólt oda Aido a szomszéd szobában lévő Kanaménak

-Igen?

-Se Matsuda se Yuki sehol, de akkor ki főzte ezt a sok ételt?

Kaname némán ment a konyhába. Be nézett a hűtőbe...valóban tele volt étellel. Mikor fel emelkedett egy levelet pillantott meg a tetején. Levette azt kibontotta és olvasni kezdett.

"Kaname olyan kegyetlen vagy...A kedvesed csak azért főz rád órákat, hogy te bondog légy...ennek ellenére te azt se veszed észre, hogy nincs a villában? Milyen férj lessz belőled. Yukit elraboltam a szagát elrejtettem, még egy tiszta vérű sem képes megtalálni őt. Szeretném megbeszélni veled a dolgokat gyere a Big Ban elé amikor ezt a levelet olvasod. És még valami egyedül gyere. Ha megölsz soha nem találod meg Yukit vagy mind egy is mer 2 nap után úgyis kiszárad.

Üdv Matsuda"

Kaname a fogait csikorgatta. Megszorította a levelet amit olvasot össze gyűrte és rögtön elindult a kijelölt helyre. Se kép se hang Aido-ékat otthagyta a villába.

Kaname talán ennyire még sosem aggódot, hisz Yukinak eddig ott volt Kiryu aki megvédte. Egy pillanatra megállt.

"Hát...tényleg szüksége volt Kiryura. Több szempontból is."

Bár ezt hangosan sosem ismerte volna el. A Kuran hajlék London déli részén volt. Így Kanamének egy jó időbe telt mire oda ért a Big Ben hez.

Mikor oda ért este 6 körül lehetett. De még mindíg rengeteg ember volt az utcákon, Kaname kétségbe esett tekintettel kereste Matsubát... Valamiért nem érezte a jelenlétét.

-Csak tudnád milyen szánalmas képet vágsz most.-lépett oda Matsuda-úgy tűnik még egy tiszta vérűt is csőbe lehet húzni valamivel.-szánalmas vagy.

-Vigyázz a szádra Masuda-Egyenesedett fel Kaname

-Úgysem tehetsz bennem semmi kárt különben a te drága kincsed az enyém lessz. És én adok neki ajándékba egy meghívót a jó öreg kaszáshoz-Matsuda kezdett meg hibbani.

Kaname erősen az ajkára harapott.-Mit akarsz?

-Az életedet Yuki életéért.

-És mégis miért fáj az inasomnak a halálomra a foga? A családod szégyenkezne miattad.

-Épp elenkezőleg..egész életemben ezt nevelték belém. Hogy kiismerjem a jelenlegi Kuran gyengeségét és végezzek vele.

-De miért?

-Majd ha leszállt az éj és az emberek nem lesznek az utcákon mindent megtudsz.-Ezzel az inas eltűnt a sötétségben.

Kaname próbálta megőrizni a hidegvérét. De rettenetesen aggódott.

"Yuki hol lehetsz most?"

-----

Jöjjenek a komik...Megjegyzem a kövi rész címe: titokzatos lovag.