1.rész: Új otthonunk:London

Yuki és Kaname már bőven indultak volna, új otthonuk felé, de nem igazán tudtak hiszen.... Mikor hátra fordultak azt látták, hogy Ido és Ruka azon civakodtak: hogy ki vigye Kaname mesterük bőröndjét. Yuki nem tett mást csak kuncogott magában. Míg a bátya próbálta elrendezni a dolgokat. De lassan már ő is csak a fejét fogta.

-Add már ide-üvöltötte nagy hevesen Ido. Már valószínűleg nagyon ideges volt.

-Arról ne is álmodj.-vágott vissza a lány

-Na ebből elég-Kain urfi lépett oda és kitépte a bőröndöt a kezükből-Ha így megfelel Kaname mester....

-Természetes-mondta fittyet hányva az egészre-csak menjünk már az isten szerelmére.

Ruka és Ido egy egy dühös pillantást vetve Akatsukira elindultak a mesterük után.

Yuki eközben egy helyben állt. Szomorú pillantást vetett a Cross Akadémiára. Előző otthonára, és az otthagyott barátaira. Fájdalmas volt eldobni magától mindazt ami oda kötötte: az igazgatót,a társait de még Zerot is. Akármennyire is próbálta vissza tartani, egy könnycsepp így is kiszökött a szemeiből. A könnyeit letörölheti, de a múltját nem tüntetheti el...valószínűleg erre gondolt mikor levette magáról az iskolai egyenruha sálját és a földre eresztett....hogy megszabaduljon mindentől ami erre a kedves helyre emlékeztette. Ezután sarkon fordult és Kuran Kaname után szaladt.De Yuki ezek után is gyakran tekintgetett hátra.

***

Hosszú néma kutyagolás után végre megtört a csend és Yuki kisasszony szólalt meg:

-Tényleg-szólalt fel a lány-hova is megyünk egész pontosan?

Mindenki összenézett. Igazából az idősebbik Kuranon kívül senki sem tudott semmit. És ő elmosolyodott kicsit. De csak h ne lássa senki, mikor hátra fordult már újra komor tekintettel szólalt meg.

-Ez London....

-London?-kérdezett rá Ido-Egyáltalán nem hasonlít

Kanamének gúnyos mosoly jelent meg az arcán, -Ez London egy olyan külvárosi része amit javarészt vámpírok uralnak. A vámpírok nemesei élükön a Kuranokkal.

-És pontosan melyik ház az?

-Csak várjátok ki....-hallgatott kicsit-szerintem mindenkinek tetszeni fog.

Mikor Kaname kiejtette a száján ezt a néhány egyszerű szót mindenki teljes lázban égett. És találgatni kezdtek. Nem maradtak nyugton egészen addig míg oda nem értek...

Amint megtekintették a hatalmas villát mindenki elnémult.

-Ez a ház már több évszázada a Kuranok és hűséges bajtársaik otthona.

A ház egy 3 emeletes építmény volt. Rengeteg csicsás ablakkal, de mindössze egy rettenetesen nagy ajtóval. Maga az épület fehér színű volt néhány márvány oszloppal a kapu elött. Ahogy közeledtek felé mindenki egyre nagyobb csodálattal nézte. A hatalmas ajtóhoz közeledve kirajzolódott a gyönyörű mintázat, de nem csak az ajtón a villa teljes egészén.

-Üdvözlöm önöket-szólalt meg egy sötétkék szmokingot viselő férfi-Üdvözlöm Kaname rég nem láttalak.

Egy elegáns férfi volt. Jó lneveltnek tűnt. A haja szépen hátra fésülve, a zakója és ingje pedig ragyogott.

-És ő?

-Ő Matsuda...A családja már évszázadok óta szolgálja a Kuranokat. Egészen pontosan London ezen szeglete megalapulása óta. Bár ő is nemes vérű vámpír.

-Tiszta vérű?-érdeklődött Yuki

-Nem csak annyira nemes mint például Kain...-simogatta meg húga fejét.

-chh...hát köszi...-fordult el kicsit poénkodva Akatsuki. Ido meg csak kuncogott magában.

-Te lennél Yuki ugye?-Hajolt oda a férfi Yukihoz.

-Tényleg ő még a születésednél is jelen volt. -jegyezte meg kissé okoskodóan a bátty.

Ido, Akatuki és Rima a középső emeleten rendezkedhettek be. Míg a turbékoló szerelmes pár a legfelső szintet választotta. Így mindenki kényelmesen elfért. Matsuda aki az inas volt a földszinten lakott a nappali és egyéb szobák emeletén. Mindenkinek nagyon tetszett és bíztak benne hogy egy boldog élet vár rájuk.

***

A Cross akadémia eközben újra virágzásnak indult. Bár már vámpírok aligha voltak az iskolában. Zero volt az eggyetlen. Az ő kérésére pedig Ichiru sírja az akadémia telkére került. Amit aztán rendszeresen meglátogatott.

Most is éppen ott állt. Kezében csak egy szál virággal. Szenvedő tekintettel. Hiszen tudta, ő ölte meg az öccsét, és nem igazán volt minta bátty. Majd ezután mindíg a szobályába ment át gondolni mit rontott el, mi nem stimmel, miért történt mindez.... Vissza gondolt a múltra, a boldog időkre. És szüntelenül csak egy képet nézett. Egy képet amin ő és Yuki szerepelt és egy felirat:Hogy mindíg emlékezzünk az első napunkra a közép iskolában.

-A fene vigye el-üvöltött fel és azzal a ledülettel a képet a falhoz vágta. A keret pedig össze tört.

Még az igazgató is a szobába szaladt a nagy ricsajta. Zero a földön térdelt felső testét a falnak támasztva, arca a föld felé nézve egyenesen a képet bámulta. Cross az ajtóban állt, egy ideig némán.

-Kiryu fiam....

-Te csak ne fiamozz itt engem-üvöltött rá-Te...te végig tudtad igaz....?

-Zero én azt hittem túl tetted magad rajta....

-Francokat, én ezen soha nem teszem túl magam-mondta miközben a földre rogyott.

A kezébe vette a fotót amit imént a falnak vágott és erősen megszorította.Erőt vett magán, feált kihúzta magát és így szólt:

-Igazgató megkérhetem valamire?-szólt maga biztosan-Erre csak maga a néhai vámpír vadász lehet képes....

***

A Kuran hajlékban ezután nem sokkal megszólal a telefon. Egy régimódi telefon, hangos a fülnek már szinte irritáló hangon. Ido vette fel a telefont.

-Hallo-szólt bele.

-Hanabusa?

-Igazgató úr? Máris ide hívom Yukit.,,

-Neee kérlek hallgas meg és semmi képpen ne hívd ide Yukit.

Egy kis idő elteltével....

Ido fel s alá rohagált a házban Kuran Mestert keresve. Egy jó időbe tellt de csak csak megtalálta és azonnal a dolgok közepébe vágott. Letérdelt elötte lehajtotta a fejét a földre....

-Kuran mester kérem nagyon figyeljen arra amit mondok az igazgató szavait idézem....

Bár egyikük sem tudta, hogy Yuki kíváncsiságában az ajtó küszöbétől hallgatózott.

-Mondjad kérlek-utasította...

-Öh...Igenis-nyelt egy nagyot és bele vágott-Azt kérte szó szerint mondjam: Kaname elnézést hogy ilyenekkel pocsékolom a drága idődet de fontos dolgot szeretnék mondani....Zerot a mai nap saját kérésére meg kellet öljem...nem volt más választásom...Félő volt hogy el uralodik felette a bosszú vágya ezzel a vérszomja. Gyáva vagyok igen de nem egyszerűen nem tudom hogy mondja meg Yukinak. Kérlek tedd meg helyettem is de kíméletesen mert igaz hogy te ki nem állhattad de ő talán még tanúsitott valami féle törődést

Kiryu iránt.

-Ennyi lenne?

-Igen ezzel Ido elindult kifele de amint átlépte a küszöböt a föld felől valami vissza húzta. Yuki kisasszony térdelt ott.

-Mond...-kérlelte-Mond hogy ez nem igaz...mond hogy hazudtál....

-Hercegnő én....

-Hagyd Hanabusa-szólt oda Kaname-Yuki ez ellen nincs mit tenni Kiryu Zero nincs többé.

A lány gyenge kezeit fel emelte és bele temette könnyes arcát....

_____

Ha jönnek a komik jön a kövi rész...nyugi Zero fanok lessz itt még meglepetés ;) nekem is ő a favorit.